Az iskolai tehetséggondozás minden esetben azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az iskolába járó tehetséges gyermekek tehetségét ismerve és arra odafigyelve alakítja pedagógiai munkáját. Az iskolai tehetséggondozás leggyakrabban tantárgyakra fókuszál.

Hatékonyságukat, eredményességüket a tehetséggondozó iskolák leggyakrabban a tehetséges tanulók tanulmányi teljesítménye - a különböző iskolákba, egyetemekre történő felvételi arányuk, és a tantárgyi tanulmányi versenyeken elért sikereik - alapján mérik.

A tehetséget az iskolába való bekerüléskor azonosító, és a képességtöbblet alapján a gyermekek között válogató intézmények az úgynevezett, jó értelemben vett "szegregáló" tehetséggondozó modell alapján működnek. Ide tartozik a legtöbb jó nevű gimnázium. Ugyanígy szegregáló tehetséggondozás történik számos iskola "elit" osztályában, ahova a jobb képességű gyerekeket válogatják.

A modell lehetséges előnyei és hátrányai:

+ erősebb, motiváló gyerekközösség / - az erős mezőnyben eltűnő kiválóságérzés

+ gyors haladási tempó / - felzárkóztatásra, korrekcióra kevesebb lehetőség

+ tantárgyi területen megjelenő többlettudás / - a fokozott tantárgyi terhelés miatti stressz és "beszűkülés"

Azok az iskolák, ahol a tehetség nem a beiskolázás feltétele, de mégis megvannak az eszközök, az akarat, és a szakértelem ahhoz, hogy a tehetségeket azonosítsák, és segítsék, "integráló" tehetséggondozást végeznek. Az ilyen intézményekben magasabb szintű differenciációval, órarend- és csoportbontással, valamint speciális pedagógiai technikákkal lehet eredményeket elérni.

A modell lehetséges előnyei és hátrányai:

+  a tehetséges gyerekek természetes közösségek tagjai / - a tehetségesekre jutó idő, energia, és szakértelem a pedagógus kvalitásaitól függ

Az iskolai tehetséggondozás eszköze még a léptetés és a gyorsítás, amely során a gyerekeket globálisan, vagy csak egyes tantárgyakban az életkoruknál magasabb, a gyermek tudásszintjének, és intellektuális szükségleteinek legjobban megfelelő osztályba járatják, vagy egy évben több évnyi tananyagot tanítanak meg a gyereknek. A léptetésről a gyermek képességei, szükségletei, szociális és érzelmi érettsége, valamint a célosztály ismeretében, egyedileg kell az iskolának és a szülőnek dönteni. A részleges, csak egyes tantárgyakra korlátozódó léptetés az ezt felvállaló iskolákat gyakori órarendváltozásra kényszeríti, ezért ezt csak kevés iskola ültette át gyakorlatba.

Előnyök és hátrányok:

+  a gyermek különösebb differenciálás nélkül is a neki megfelelő tananyaghoz jut / - fizikailag, érzelmileg, szociálisan fejlettebb gyerekek közé kerül

A fenti kategóriák természetesen általánosítások. Különböző iskolák egyéni pedagógiai koncepciójuk, és filozófiájuk szerint a fenti elemeket különböző mértékben alkalmazhatják.